Mert ilyennek is kell lennie.

Volt már olyan, hogy kreáltál egy karaktert egy történethez, akit nem szerettél, de jó színben kellett feltűntetned?

Ez a helyzet nálam sok régi történetem főszereplőjével. Annyira egy, sőt, nulla dimenziósak, hogy borzalom. Ők nem szerepelnek a történetben, csak benne vannak, hogy valakinek a nézőpontjából láthasd a sztorit. Gyakorlatilag a legutolsó moszat is érdekesebb karakter, mint ő! És mivel nem volt mit elmondjak róluk, nem tudtam velük dolgozni, így aztán az együtt eltöltött idő hiányában nem is tudtam megszeretni őket. Minnél több mindennel ruháztam azonban fel valakit, annál közelebb került hozzám.

Volt azonban egy történet, ahol rendkívül sablonos főszereplőnőnk ellenére nem ő volt a legkevéssé szeretett karakterem. Nem-nem. Hanem a szerelme.

 Ferkó, akit sokáig utáltam. Kevés karakteremmel van így, de őt tényleg utáltam. Röviden azért, mert ő egy seggfej volt. Hosszabban azért, mert egy BORZASZTÓ NAGY SEGGFEJ VOLT. Na jó, hadd írjam körül egy kicsit. Ferkó egy sznob, arrogáns, bunkó állat, aki előszeretettel gázol bele mások érzéseibe, senki és semmi nem érdekli, csak saját maga, és emellett még jóképű, jó sportoló, és nagyon okos. Tehát nem csak utálja az ember, hanem egyenesen nekiesne a nyakának. Ferkónak minden héten más barátnője van, amit nyugodtan megtehet, mert annyi a rajongója, hogy csaknem belefullad. Az iskola leányait mind csak ő érdekli, még azokat is, akik az egyel fölötte lévő osztályba járnak. És őt ez elégedettséggel tölti el. Ő szereti. Ő kedveli. Péter Ferencnek a Denevér utcából örömet okoz, hogy a fangirljei egymást tépik szét, hogy randizhassanak vele.

Még szerencse, hogy kb egy hónapja kitaláltam egy pinduri történetbeli csavart, aminek hála drága barátom jellemfejlődésen megy keresztül, és levedli magáról a végtelen arroganciáját. Szóval asszem elveszem tőle a legkevésbé szeretett karakterem ,,megtisztelő'' címet.

Dinnye, a dinnye